HTML

Vilidzsi hírmondó

Egy átlagos falu ingyenes újságja - online.

Utolsó kommentek

  • PuZsu61: Mit olyan nehéz megérteni azon, hogy a garantált létminimumszintű alapjövedelmek rendszere nem te... (2014.01.17. 14:16) Az osztály bukása
  • térfél: Szerintem pedig: 1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.... (2013.05.28. 16:26) Az osztály bukása
  • Fée Verte [ Fára Szorult Kéreg ] Zabatár: @Skodakék Fábia: Stimmt. A kommunizmusban nem a nyugdíjat, hanem az összes javakat vették el attól... (2012.10.25. 08:29) Falusi krónikák: A magyar beteg
  • Skodakék Fábia: Szegény Ede tévedett. Azt hitte kommunizmus van. A kommunizmusban viszont volt nyugdíja annak aki ... (2011.12.20. 16:39) Falusi krónikák: A magyar beteg
  • Mr. Waszabi: @Kőmíves Kelemen: hát, ez a rideg valóság. De csak az egyik arca. Én onnan nézem, hogy aki alkotni... (2011.12.18. 11:31) Falusi krónikák: A magyar beteg
  • Utolsó 20

falusi hírek online

2010.12.25. 17:55 KömKel

Falusi krónikák: Karácsony szelleme

Címkék: karácsony fikció krónika

 Ebben a kis faluban minden házban ott ragyog a karácsonyfa ilyenkor. Kisebbek, nagyobbak, ilyen-olyan diszitésűek, de egy dologban mindegyik megegyezik: földlabdásak, nem vágottak. Na nem azért, mert ennyire környezettudatos lenne a falu, csak egyszerűen rettegnek Baltás Botondtól, illetve az ő szellemétől. Lehet röhögni, mások is megtették már korábban... némelyikük él még.

A rendszerváltás környékén történt, hogy Botond is elvesztette kamuállását a téesznél, ami privatizálása után nem tartott igényt "munkájára", azaz hogy naphosszat a fejőnők, és az irodista asszonyok között tengjen-lengjen, mint villanyszerelő. (mondjuk ha nem húzta volna meg az egyik művezető lányát, lehet maradhatott volna még pár évet)  Hősünk persze annyira nem esett kétségbe, a sokévi munkájáért kapott végkielégitésből vállalkozni kezdett, mint sokan mások. 

 Vett magának egy mikrobuszt, kiváltotta a vállalkozói igazolványt fuvarozási szolgáltatásra, és elkezdte hirdetni magát. A főváros - bár nem volt nagyon messze (100 km) - a falusiak számára mindig kicsit idegen hely maradt, ott vezetni meg aztán nagyon kevesen mertek. Erre alapozta Botond az egészet, hiszen neki nem jelentett problémát a pesti forgalom, perverz módon élvezte, hogy a vérnyomását az egekbe löki a sok "pesti bunkó". Szóval a 9 személyes Transporter rendszeresen megtelt a falu asszonyaival, amikor hetente kétszer elindult bevásárló körútra. A férfiak válláról is lekerült a gond, nem kellett az asszonnyal órákon keresztül bolyongani a különböző piacokon, majd pár évvel később a plázákban.

Sőt, maga Botond is szeretett vásárolgatni - valami hibás gén folytán -, így akik nem értek rá elmenni vele, azoknak is bevásárolt a kézhez kapott lista alapján. A nőkkel el tudott csacsogni mindenről, tanácsokat adott, és a vállán kisirhatta magát bármelyik nő. A fentiekből azt gondolnánk, kissé homokos volt, ám ő nagyon is szerette a női nemet. Az igent meg pláne... Nagy csábító volt, válogatás nélkül férjezett és hajadon asszonyokkal kevert. A mikrobusznak is egyre többször kerültek ledöntésre a hátsó ülései, komplett franciaágyként funkcionálva. Minden egyes "ágyazás" után a kocsi oldalára újabb jel került:

 

 

 

 

 

 

 

A szomszéd faluban egyszer le is akarták foglalni a kocsiját egy igazoltatáskor, mondván, hogy a forgalmiban Volkswagen Transporter van irva, kivülről viszont mindenhol Renault-jelek vannak.


 

Felbomlott házasságok, családi perpatvarok, és összetört szívek miatt nem kellett adóznia, pedig több volt, mint a bevallott jövedelme. Lett is szép számmal ellensége, szolgáltatásait egyre kevesebben és egyre ritkábban vették igénybe. Főként nyugdijasokat kellett szállitania a Tesco-Auchan-Cora háromszög mentén, attól függően hol volt olcsóbb a farhát és a kifli. Mivel ezek az öreglányok képesek voltak 2 Ft árkülönbség miatt átmenni a város másik végében fekvő üzletbe öt kifliért, a viteldijat is drasztikusan nyomták lefelé. 

Se pénz, se pina, így lépett át az ezredfordulón. Azért egy nagy dobása volt még, mielőtt visszaadta a vállalkozóit. A helyi hentes kérte meg, hogy vigye el a lányait a pesti plázákba bevásárolni, mert neki karácsony előtt rengeteg a dolga, feleség meg terhes a harmadik gyerekkel, nem birná a tempót. Mielőtt elengedte a lányokat, gondosan megszámolta a jeleket a Transporteren.

Igen ám, de amig a lányok a plázákat járták, Botond megkapta a vadiúj autóját a szalonból, egy Renault Megane-t. Mivel többé nem volt szüksége a mikrobuszra (amúgy is leamortizálódott már), kevéske pénzéből és az öreg járgányt beszámittatva elhozott egy új autót, részletre. Mondjuk a szalonban furcsálták, hogy a parkolóban két órán keresztül ragasztgatja az újabb és újabb márkajelzéseket a kocsira, de gondolták ennyire márkabuzi...

A lányokért már a friss, ropogós kocsival ment, hazafelé büszkén fitogtatva a klímás autó előnyeit. A hideg levegő hatására a kis fiatal csajok mellbimbója majd átszúrt a pulóverüket, bár ők inkább a vacogással voltak elfoglalva. Hazaérve aztán lilára fagyott ajakkal rohantak be a házba, Botondnak kellett az összes csomagot behurcolnia.

Mire végzett, kisebb tömeg verődött össze a kocsija körül, ő pedig azt hitte megcsodálják az új szerzeményét. Csak amikor jobban szemügyre vette őket, akkor tűnt fel neki, hogy mindegyik férj/apa/testvér köthető valamelyik jelhez az autón. Bajt szomatolt, ám eliszkolni nem tudott, vaskos markok ragadták meg és vonszolták át a szomszédos hentesüzletbe.

- Mindenki óvott attól, hogy a lányokat elengedjem veled. De gondoltam, kislányokkal csak nem kezdesz ki... - bukkant elő a hentes.

Egyik kezében egy hatalmas kést tartott, másikban fenőkövet.

- Megszámoltam hány trófea van az autódon. Most kettővel többet látok! 

Megsuhintotta a kést, Botond pedig a jótékony ájulásba menekült. Mikor felébredt, kórházi levegőt szippantott, és furcsán érezte magát. A takaró alá kukkantva fedezte fel a kötést az ágyékán, valamint a heréinek hiánya is eljutott agyáig. Sikolya egész vékony hangúra sikerült, a mellette levő üvegváza szilánkokra robbant.

Két hét múlva engedték ki a kórházból, addigra elfogadta sorsát. Furcsán békésnek érezte magát, hazáig egyszer sem használta a dudát, pedig kétszer is elévágtak. Első útja a rendőrségre vezetett, ahol visszavonta feljelentését a hentes (és a többiek) ellen, utána pedig otthon levakarta a jeleket a Megane-ról. Még az első és hátsó gyári jelet is levette, nem is akart gondolni többet az esetre.

A faluban persze hamar híre ment az esetnek, egyesek kárörvendtek, míg mások sajnálkoztak a történtek miatt. A lelkiismeretesebbje, akik részt vettek a merényletben, mélyen szégyellték tettüket, és próbálták helyrehozni a dolgokat. Botond azt vette észre, hogy egyre több a kis apró-cseprő munkája, amolyan ezermestere lett a falunak.

Pár év alatt szálfatermete eltűnt egy jelentős zsírpárna mögött, tisztes pocakot eresztett. Koromfekete haja az eset következtében megőszült, mivel korábban is hadilábon állt a borotvával, most szép szakállt is növesztett hozzá. Tökéletesen adta magát, hogy ő legyen a Télapó, a környéken mindenki őt hívta ilyenkor. A kis lurkók ámulattal nézték, ahogy megérkezik szánján (ha nem volt hó, akkor szekéren), hozza magával a fenyőfát, és belefaragja a családi talpba. Megszokássá vált mindenhol, hogy addig nincs fadiszités, amig ő meg nem érkezik, és kis baltáját forgatva el nem készül...

Ha Amerikában lennénk, itt lenne a történet vége, happy end-del. Nálunk azonban máshogy történt.

A hentes 4 év után szabadult, mert hiába lett visszavonva a feljelentés, a rendőrségnek hivatalból kellett eljárnia, és a hentest elitélték. Segitőtársait nem tudták azonositani, Botond pedig nem tett vallomást. Hentesünk tehát otthon töltötte a karácsonyt, és mint mindenki, az ő asszonya is Botond-Télapótól rendelte a fenyőfát. A Télapó meg is érkezett a szánnal, egyik kezében a fenyőfával, másik kezében a kisbaltával bekopogtatott. A hentes nyitott ajtót, kezében a szeletelő késsel...

Következő télen a gyerekek hiába várták a szánnal érkező Télapót, ő már a kápolnában aludta örök álmát. 

A Tesco-parkolóban vásárolt vágott fenyő először Krisztáéknál lobbant lángra, a kiérkező tűzoltók szerint a kinai égősortól. Másodszor a régi hentes-házban lobbant fel a tűz, itt kiégett az egész ház, az új tulajdonosok szerencsére ép bőrrel megúszták. A további tűzesetekre azonban már nehéz volt magyarázatot találni, a falubeli gyerekek sorban ismerkedtek meg a tűzoltók munkájával. Többen közülük dobták is a traktoros-mozdonyvezetős karrierálmokat a piros autós munkáért.

(A Tesco-parkolóban áruló kereskedő újabb cigire gyújtott, vigan számolta a bevételét. Még azokat a száraz, gyantás vacak fákat is el tudta adni, hála a modern technikának. Jövőre is vesz ebből a permetből, ami konzerválja a fákat. Csak keresni kéne olyat, ami mellett lehet bagózni, mert ez rohadt tűzveszélyes...)

A karácsonyi misén persze elindult a pletyka, és a babonás vénasszonyok levonták a konzekvenciát: Botond szelleme jár vissza, megbüntetve a családokat. Az egyik tetthelyen a parkettába beleégett a házigazda kisbaltája is, ezt aztán végképp eldöntötte a dolgot.

Állitólag egyre kevesebb ember hisz a babonákban. De mi kis falu vagyunk, zárt közösséggel. Baltás Botond pedig a mi legendánk, mindenki ismerte őt. Talán majd ha felnő egy generáció, mindez feledésbe merül... de addig is földlabdás karácsonyfa kerül feldiszitésre nálunk. És nálatok?

 

2 komment

2010.12.20. 21:16 KömKel

Falusi krónikák: Színvakon a világ

Címkék: fikció krónika festős pista

  Festős Pista már születésekor sem látott színeket. Kibújt az anyaméhből, és belecsöppent egy szürke árnyalatú világba. Mondjuk szerencséje volt, mert lányt vártak a szülei, így a rózsaszín rugdalózó nem okozott nála nemi identitászavart.

Szülei egyszerű parasztemberek voltak, apja rengetegszer tángálta el, mert leszedte az éretlen - még zöld - almát is a kertben. A sokadik pofon után rájött arra, hogy csak a kukacos almát szabad megenni, az már "piros". 

Miután megtanult olvasni, minden ruhájába belevarrta a cimkébe a szinét, így egyre kevesebbszer jelent meg papagájnak öltözve az iskolában. Az általános iskola elvégzése után apja mellett dolgozott, amíg ő élt. Hogy az öreg hogyan halt meg, azt máig rejtély övezi, de Pista néha izzadtan riad fel álmából, apját hallva:

"- Kapcsold ki azt a kibaszott fűrészgépet, mert beakadt a kabátom! A pirosat nyomd!!!"

A családfenntartó halála után mint legidősebb fiúra, rá hárult a testvérek felnevelésének minden terhe, ezért hát minden munkát elvállalt. Egy ideig még mezőőr is volt, ám a téesznek elege lett abból, hogy a terményt egy szürke hajú, sötétszürke pólós, fekete nadrágos férfi lopkodta, akinek világosszürke szemei voltak.


 

Egyszer aztán a falu szélén lakó Mariska néni eltávozott az örök vadászmezőkre az élők népes táborából, egyetlen örököse pedig a városban élő Jutka nevű unokája lett. Mivel Jutkának esze ágában se volt falura költözni, el akarta adni az örökséget, minél hamarabb. Nagyanyja félfüllel végighallgatott pletykái révén ismerte Pistát, akit fel is fogadott a ház rendbetételére. Hamar kilomtalanitották az épületet, csupán a régi faragott bútorokat hagyva benne. A megkopasztott falakon szürke szegéllyel viritottak a levett képek nyomai, a kihúzott szögektől néhol tenyérnyi felületen szakadt ki a vakolat. Nem volt mit tenni, ki kellett festeni...

Pista felajánlotta ebben is szolgálatait, azzal a kikötéssel, hogy a színeket a háziasszony választja ki. Ő el is ment a boltba, hozott szinezőpasztából többfélét. Pista bekeverte addig az oltott meszet, külön vödrökbe adagolva, gondosan felcimkézve őket. (konyha, szoba, kamra, henger) 

A közösen bekevert festékkel aztán nekilátott a meszelésnek, néha-néha oldalra pislantva, hátha látja azokat a ringatozó kebleket. Mivel akkoriban még nem ivott (annyit), és cigizni is csak módjával, meg hát szeretett volna bevágódni a szépasszonynál (nem úúúúgy! najó, de...) két nap alatt végzett. Elégedetten tekintett végig a művén, bár a falusi szemének kicsit modernnek hatottak a különböző szinű helyiségek, mindegyik különböző mintájú és színű hengerezéssel, sőt más színű vonalazással. Amire méltán volt büszke, végig nyilegyenesen sikerült vonalaznia, ami már-már mestermunkának számitott.

A konyhában aztán elégedetten nézték a hengerelt szőlőfürtöket, a fizetség mellé még csókot is kapott a borostás arcára Jutkától. Meg is fogadta, hogy a leborotvált szőröket elteszi emlékbe... Szomorúan gondolt arra, hogy falusi szegény igavonóként esélye sincs egy ilyen városi lánynál.

A falu széli takaros házikóra kikerült hát az eladó tábla, jöttek is megnézni szép számmal, főleg a kedvező ára miatt. A házigazda legnagyobb megdöbbenésére a látogatók zöme a festő kiléte felől érdeklődött, miután kinézelődte magát. Ő persze mindenkinek megadta jó szívvel Pista elérhetőségét, de nem tudta mire vélni a dolgot. Hamar elröppent a nyár, a házikó azonban még mindig eladatlan maradt, Jutkának pedig vissza kellett térnie a városba, várta az iskola, ahol tanitott. A szomszédnál hagyta a kulcsokat, hogy az esetleges érdeklődőket vezesse körbe, levelezési címét is meghagyta, hogy értesíteni lehessen. Hazafelé menet benézett a kocsmába (abban az időben csak egy volt a faluban), elbúcsúzni Pistától, de a cimborák már hetek óta alig látták, állítólag sok munkája van.

- Annyi nő keresi mostanában, hogy szerintem nem csak a munkája sok! - röhögött fel a pult szélénél az egyik svájcisapkás férfi.

Valahogy ez egy kicsit szíven ütötte, maga sem értette miért. Csendben szállt fel a buszra, a falu szélén integetett az üresen hagyott házikónak.

- Jövőre jövök! - suttogta az ablaküvegnek.

Elröppent az egy év, ám a házra nem érkezett komolyabb vevő. Az érdeklődők továbbra is a festő személye felől tudakozódtak csak.

Hogy vele mi történt közben?

Fogyott 15 kg-ot, a lábához szinte hozzánőtt a ketteslétra, szájából mindig füst gomolygott, és alig járt a cimborákhoz a kocsmába. Egyszóval dolgozott, látástól vakulásig. Nem értette a hirtelen jött népszerűséget, de élvezte. Mivel a megkeresett pénzt elkölteni sem volt ideje, a párnahuzat szépen gömbölyödött otthon. Lassacskán ráragadt a Festős Pista név, ha kérdezték mivel foglalkozik, magától értetődő természetességgel vágta rá: szobafestő.

Mégis kapát-kaszát ecsetet-hengert eldobott, mikor hallotta, hogy Jutka ismét a faluba költözött a nyárra. Megborotválkozott, felvette legszebb világosszürke ingét, a hozzávaló sötét zakóval, és betoppant a faluszéli házikóba. Épp jókor érkezett, a háziasszony egy csapat férfi között hebegett-habogott. Mit kiderült a Megyei Hírlaptól jöttek, hogy cikket írjanak az időközben híressé vált Színes-házról, amely bátran megy szembe a falusi épületek egyhangúságával, színtelenségével.

Pista láttán Jutka fellélegzett, és bemutatta a művész urat az újságíróknak, akik egyből elkezdték faggatni a művészetéről, esetleges kapcsolatáról Vasarelyvel. Ám ő csak annyit tudott kinyögni, hogy ő szobafestő, a szineket a megrendelő biztositja, és a falusi kocsmában lehet a megrendeléseket leadni. Jutka kirángatta a karmaik közül a szerencsétlen flótást és félrevonta.

- Pista, engem már ezek kikészitenek, könyörgöm segitsen! Mindenáron azt akarják tudni, hogy honnan jött az ötlet a szinek kombinálására... tudja én mit látok, ha oda nézek? - mutatott a konyhafalra - világosszürke falon sötétszürke szőlőfürtök, fekete csíkkal a tetején. Színvak vagyok, azt se tudom miket kevertünk össze annak idején!

A szobafestők gyöngye harsogó nevetésben tört ki, még a könnyei is potyogtak. A szikrázó szemű menyecske láttán aztán megpróbált megkomolyodni.

- Én is az vagyok! Színvak...

Jutkában is elpattant valami, kétrét görnyedve nevettek, törölgették könnyeiket. Az újságirók nem tudták mire vélni a dolgot, ám a fotós feltalálta magát, és a kacagó párról elkészítette élete fotóját, háttérben a konyhával. Természetesen fekete-fehérben.

Az újságcikk nyomán pillanatok alatt elkelt a házikó, magasan a remélt ár felett. Jutka ismét nem tudta elérni Pistát, a megrendelések ellepték, egy perc nyugta sem volt. A tavalyinál sokkal szomorúbban ült fel a buszra, már integetni sem volt kedve a falu szélén.

Nemsokára azonban hatalmasat fékezett a busz, a sofőr káromkodva nyomta a dudát, mindhiába. Az út kellős közepén keresztbe ott állt egy Simson letámasztva, előtte pedig ketteslétrán állt Pista, kezében egy szál rózsával. A busz utasai ámulva látták, ahogy létrástól - mint egy cirkuszi gólyalábas artista - elballag a busz mellett, és megáll Jutka ablaka mellett. Szájába vette a rózsát, majd a vékony ecsettel a következőt írta az ablakra:

 

 

 

Néma csend támadt a buszon, mindenki próbálta kibetűzni a két szót. Jutka felpattant, lerohant a buszról, és hercege karjaiba vetette magát. A sárga vörös rózsát felkapta a szél, messzire fújta a gabonamezőre. De az nem számitott már egyiküknek sem...

Azóta eltelt 35 év, felneveltek két gyereket, akik nem fekete-fehérben látják a világot, és még mindig szeretik egymást.

Ilyenkor karácsonykor feldiszitik a karácsonyfát, a hazatérő gyerekek nagy derültségére mindenféle színű szaloncukorral és dísszel. A fekete-fehér tévén (minek szines?) megnézik az aktuális Bud Spencer filmet és boldogok... Főleg Pista, aki a kissé meghízott felesége ringó tőgyei helyett inkább már a karácsonyfa alatt lévő kétliteres Koccintóssal szemezik.

 

3 komment

2010.12.18. 17:14 KömKel

Hóhelyzet

Címkék: büntetés adó jegyző

 Mivel a mindenki által ismert okok miatt falunkban lehetetlen hómunkásokat felfogadni, ezért kénytelenek vagyunk ideiglenes jelleggel extraadót kivetni.

Minden bejelentett lakos köteles naponta 100 hógolyót leadni a Községházánál, reggel 8-16 óra között, Bandi bácsinál. Meghatalmazással természetesen mással is le lehet adatni az adagot.

A hógolyó nem tartalmazhat kavicsot, vagy bármiféle egyéb kitöltő anyagot.

Méretét tekintve minimum 10 centiméter átmérőjű legyen, a kisebbeket nem fogadjuk el (de átvesszük).

Aki nem teljesiti az adót, pénzbüntetést kap, naponta és személyenként 10.000 Ft-ot. Kifogást, nyafogást nem fogadunk el.

Jegyző s.k.

1 komment

2010.12.14. 06:46 KömKel

Szelektív hulladékgyűjtés

Címkék: közérdekű hulladék polgi szelektiv

 Nyáron beinditottuk a környező településekkel karöltve a szelektiv hulladékgyűjtést. Ennek érdekében a faluban 5 helyen lehetett lerakni a válogatott szemetet. Azért irom, hogy lehetett, mert már csak kettő helyen vannak meg a konténerek.

Felhivom a lakosság figyelmét, hogy a konténereken nem azért van kerék, hogy könnyebben haza lehessen guritani! Kicsit drága kutyaháznak (ugye Józsi bácsi?), cefrét tartani benne pazarlás, ahhoz nem elég légzáró... és szánkózni sem jó, mert bár több személy belefér, de nagyon feltűnő jelenség egy zöld műanyag izé, amint őrült tempóban száguld el az ember SZEME ELŐTT!

A másik probléma a lakosság hozzáállása a szelektiv szemétgyűjtéshez. Továbbra is találunk nem odaillő szemetet a konténerekben, pedig már 20 nyelven van ráirva mindegyik oldalára a megfelelő szöveg, sőt a szine alapján is lehet különbséget tenni.

A konténerek szine viszont NEM azt jelenti, hogy oda csak olyan szinű szemetet lehet rakni!

Sokan felvetették, hogy mi a fenének válogassák külön a szemetet, amikor a kukásautó úgyis egybeönti az egészet. Ez egy közkeletű tévedés, a kukásautó speciális, fakkokra van osztva, igy a szemetet külön válogatva szállitják el.

Mellesleg a Gát utcai hulladáktároló szigetet azért szüntettük meg, mert a dögkút felé menet páran elfáradtak, és a tetemeket beledobálták a konténerekbe. A két kukás pszichiátriai kezelésére pénzgyűjtést kezdeményeztünk, a takszövben lehet befizetni "Kedvencek temetője" jeligére.

A műanyag palackokat tapossák össze, mielőtt kidobják, hogy kevesebb helyet foglaljon. De ne kupakkal a tetején, mert megint fizethetik a betört ablaküvegeket.

Apropó üveg. Megkérem Juliska néni örököseit, hogy a 70 év alatt összegyűjtögetett befőttes üvegeket ne egyszerre dobják ki, külön kukásautó fog menni házhoz. Három.

A fémdobozos hulladékokat továbbra is csak a rendőrség előtt elhelyezett szigeten gyűjtjük. Aki át tudja magát verekedni a homokzsákos, vizesárkos akadálypályán, és legalább 51%-ban fehér pigmentállományú, Kovács tizedesnél leadhatja a szemetet. Visszafelé menet fémdetektoros átvizsgáláson kell átesni, nehogy valami "véletlenül" kimaradjon. (Ede bácsitól elnézést kérünk a kivert fémfogai miatt, a kisboltban év végéig ingyen kapja a bébitápszert)

A fémhulladék elszállitását helikopterek, motoros felvezető rendőrök, és kommandósok kisérik. Tudom, hogy a Győzike-show miatt népszerű lett a "Bejaasszonyozás", de ilyenkor ne szólongassuk az asszonyt, mert könnyen gumilövedéket kapunk a pofánkba. 

A múltkori szállitás ellen tiltakozó Orsós-család a hidhoz láncolta magát tiltakozásképpen. Aki megkeresi a lakatkulcsot, vagy vasfűrészt, fogót visz nekik, egy hónapos közmunkát kap jutalmul. Etetni szabad őket.

üdvözlettel:

Polgi

 

2 komment

2010.12.10. 11:44 KömKel

Falu GPS üzemzavar

Címkék: gps közérdekű polgi

Mint ismeretes, nyáron nagy sikerrel üzemelte be kisérleti jelleggel új szolgáltatását a Google. Ennek keretében minden lakos kapott egy készüléket a bokájára, levehetetlenül felrakva. 

Rövid ismertető a készülék használatához:

1. A GPS-el ellátott lakosok a tévékészülékeken keresztül nyomon követhetők az otthon ülők számára. (Természetesen csak a családtagokat láthatják.)

2. Ha eltévedne, vagy elkóborolna a családtag, egy gombnyomással üzembe helyezhető a "Hazasegitő" rendszer. Nincs más dolga, mint sodrófával az ajtó mögött állva várni a részeg férjét feltenni a vacsorát melegedni a tűzhelyre.

3. A készülék ütés-, por-, és vizálló kivitelű, felszerelését és levételét csak a szakszervizben végezhetik (USA, Kalifornia, Szilicium-völgy). A készülék házilagosan nem levehető.

4. A "Hazasegitő" üzemmód aktiválásakor a bokára szerelt készülék sipolni kezd, majd a beprogramozott hangon útmutatást ad a legmegfelelőbb útvonalra. A kisebb kitérőket rezgéssel jelzi, nagyobb kitérő esetén gyenge áramütést fejt ki, amely fokozódhat.

5. A készülék hatótávolsága 10 km, 24 óra eltáv esetén értesiti a központot, valamint hazatérésre biztatja a tulajdonost.

6. A készüléket nem kell tölteni, a mozgási energia révén napközben újratöltödik. Amennyiben a töltöttségi szintje alacsonyra süllyed, tulajdonosát mozgásra veszi rá gyengéd áramütésekkel.

Az asszonyok körében a készülék hamar népszerű lett, ám a férfi lakosság, a kocsmák tulajdonosai, valamint a gyerekek kevésbé lelkesedtek.

Néhány élménybeszámoló:

Mátyás, 32 éves autószerelő, nős, két gyereke van:

Először nagyon furcsa volt a lábamon érezni folyamatosan ezt a vackot, de végülis egy-két hét alatt megszokja az ember. A műhely mellett van egy kocsma, ahová az üresjáratokban átjárunk a többiekkel melegedni. Mióta az asszony kezében van az irányitás, minden pénzt hazahordok, a játékgépeknek közelébe se megyek. Sőt, a múltkor egy átutazó lerobbant a falu szélén, én mentem neki segiteni. Már odafelé úton rezgett a bokámon a készülék, hogy menjek vissza, de sajnos nem volt pénz a kártyámon, hogy rácsörögjek az asszonyra. A lényeg, hogy mire odaértünk, már áramütésekkel bombázott a vacak. Elég volt megfognom a motorháztetőt és bebikáztam a kocsit! 

Tamás, 11 éves, általános iskolás tanuló:

Korábban mindig elcsavarogtam az iskolából, untam az egészet. Mióta megvan a készülék, minden órát éberen végigülök, mert aludni sem enged. Viszont az első két hét lázadozása miatt profin megtanultam brékelni - köszönhetően az áramütéseknek -, jövőre indulok az országos bajnokságban.

Elza, 67 éves nyugdijas:

Én automatikus programozást kértem a készülékre, délelőtt 11-re, és este 16 órára kell mindig hazaérnem, akkor kezdődik a Romantikán a kedvenc sorozatom. Tökéletesen működik, csak annyi a kérésem, hogy hangosabban beszéljen, mert mindig félreértem amit mond, és más irányba fordulok. Az én koromba meg már a rezgéstől könnyen kiugrik a műfogsor...

 

A tegnapi meghibásodásért a szolgáltató elnézést kért, és mindenkit kárpótolni fog a kavarodásért. A rendszert leállitották, hamarosan megérkeznek a szerelők eltávolitani a készülékeket.

(ezúton is felszólitjuk a férfi lakosságot, hogy NE próbálja leszedni, mert úgy járnak, mint az Utcaseprő Féllábú Bandi!)

Polgi

 

4 komment

2010.12.09. 21:54 KömKel

Köszöntő

Címkék: közérdekű polgi

 Kedves Polgártársak/Elvtársak!

A választási igéreteim között szerepelt, hogy lesz faluújság ismét, 6 év kihagyás után. Mivel pénzünk nincs, és nem is lesz erre, úgy döntöttem, hogy kihasználjuk a technika vivmányait, és neten jelentetjük meg a Vilidzsi Hírmondót.

A lakosság aktívan részt vehet az újság szerkesztésében, Böbe kocsmájában lehet leadni az irományokat nála már bevált a netes irás). A kocsmában felállitott számitógépen olvasható lesz a cikk, amelyhez bárki fűzhet kommentet. Igérem, nem cenzúrázunk ki semmit. 

Remélem, hogy az újság összekovácsolja a kis falunk 3714 (ha Pista bá' nem húzza holnapig, akkor 3713) lakosát.

üdvözlettel:

Polgi

 

7 komment