Vilidzsi hírmondó

A faluban az iskolaigazgató elhatározta, tart egy kis pénzügyi ismeretek órát. Rengetegen jelentkeztek a "kurzusra".

Az első órák nyílt vitákkal kezdődtek, és az osztály jelentős része szerint az államnak igenis gondoskodnia kell arról, hogy egyenlőség legyen. Ne legyenek szegények, se gazdagok, legyen egyenlő alapon elosztás.

A diri azt mondta , OK , próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó?
Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban beleegyezett. A legjobb az 5-ös és a legroszabb az 1-es osztályzat lesz.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.

Ekkor az igazgató azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány
elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.

Tanulságok:

1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.

2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.

3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először.

4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.

5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.

(a történet egy körlevél átirata)

Lázár János példájából kiindulva követelem, hogy az adót, ÁFÁ-t, TB-járulékot, minden egyéb közterhet a 2006-os mértékben ("árfolyamon") vond tőlem január 1-től, különben jogi lépéseket teszek.

Követelem továbbá, hogy a 95-ös benzint 250 Ft/liter áron árulja a MOL, ha már úgyis az államé.

A sort még lehetne folytatni...

Mivel a fenti követeléseim úgysem fognak teljesülni, közlöm, hogy a cégünket külföldre helyeztem át, tőlem/tőlünk egy büdös vasat nem fogtok kapni Fradi-pályára, Szijjártónak autóra és sofőrre, megtakaritásainkat a jövőben külföldön tartjuk és kamatoztatjuk. 

üdvözlettel:

egy átlagpolgár

Enikő nővér óvatosan haladt az ágytállal a félhomályos folyosón, kerülgetve a víztócsákat, amik a mennyezeti beázásoktól egyre csak növekedtek a 30 éves mozaiklapon.

- Legalább könnyebb lesz felmosnia Katikának, nem kell vödröznie - gondolta keserűen.

A kórház amúgy is egy lepusztult épület volt, ezt a részleget pedig pláne elhanyagolták. Hiszen a kómában fekvőknek nem mindegy, hogy hol fekszenek? A részleghez érve megcsapta az a jellegzetes bűz, amit már 10 éve nem tudott megszokni, akárhogyan is próbálta. Szellőztetni nem lehet, mert az ablakok nem nyílnak. Kiesnek a keretből, ha megpróbálja... Szerencsére ha kicsit feltámad a szél, a réseken keresztül kiviszi a szag egy részét, sajnos persze a meleggel együtt.

Az ajtóból még visszafordult, végignézett ezeken a szerencsétleneken. Sokuk már hosszú-hosszú ideje alussza mély álmát, a szeretteik pedig egyre kopó reménnyel várják a csodát. Sóhajtott egyet. Mintha ezt meghallotta volna, egy négyzetméternyi vakolat vált le a mennyezetről, és esett rá egyenesen az egyik betegre.

Rémülten rohant át a porfelhőn, és dobálta félre a vakolatdarabokat a betegéről. Semmit sem látott, ám hirtelen megérezte, ahogy a férfi megmozdul alatta. Most már azért felsikoltott.

Gyuri teljes védőfelszerelésben közelitett a játszótér felé, a kánikula dacára is magán tartva a nehéz ruházatot. Jobb kezében cipelte a nehéz szerszámosládáját, bal kezében a gyűjtődobozt tartotta mind a négy ujjával. A kisujját ugyanis hatástalanitás közben vesztette el tavaly...

A játszótéri gyerekek félelemmel vegyes tisztelettel nézték a katona bácsit, ahogy az elkeritett részhez közelitett. Pistikében inkább a félelem volt több, ami végülis érthető, hiszen ő állt fél lábbal egy aknán. Szerencsére az iskolai oktatáson jól megtanulta mi ilyenkor a teendő: mozdulatlanná dermedni, és hivni a tűzszerészt. Sajnos a faluban nagyon sok akna bukkant fel az utóbbi időben, Kálmán Józsika bele is halt az akna miatti fertőzésbe. Ezután tették hivatalossá Gyuri aknakereső státuszát, aki eddig szabadidejében végezte áldásos tevékenységét.

Most megállt két méterre a remegő gyerektől, foga közé kapta dzsungelkését, elővett egy csipőfogót a ládából, és a gyűjtődobozzal együtt laposkúszásban folytatta útját. Tiz perces fárasztó térd-könyök mászás után meglátta a baj okozóját. Szép nagy darab volt, meg kell hagyni... Ráadásul a kölyök a bal lábával teljesen rajta állt. Nem lesz könnyű dolga.

A késsel finoman körbeszurkálta a területet, hogy könnyen el tudja majd távolitani. Finoman alányúlt a srác lábának és felszisszent. Két szál vezetett az akna és a cipő között. Felnézett a maszkon keresztül a remegő fiúra.

- Most meg ne moccanj!

Csipőfogójával benyúlt a cipő alá. Kicsit elbizonytalanodott. Melyiket vágja el előbb? A bal oldali zöldet, vagy a jobbost? Mennyivel egyszerűbb lenne a dolga, ha piros és zöld lenne!

Bent tartotta a levegőt, és elcsipte a jobb oldalit. Semmi. Kissé megkönnyebbülten végzett a másikkal, majd intett Pistinek, hogy fusson. Csak úgy porzott utána a játszótér, ahogy keresztülvágott rajta, a közben megérkező édesanyja ölelő karjaiba. 

Gyuri végre feltérdelhetett, kinyitotta a dobozt, és az egész kutyaszart beledobta a ládába. Füvestől, a kiásott talajdarabbal együtt. Peckesen vonult a narancssárgára festett biciklije felé, és az ülés mögé szerelt "AKNAVESZÉLY" feliratú acél tartályba helyezte a hatástalanitott aknát. Az őt ünneplő tömeg integetése közepette elkarikázott a falu szélén kialakitott lerakóhelyre, a volt kőbányába. 

 Ahogy a korábbi posztban emlitettem, volt Ernőnek egy utolsó bulija, ami után kitiltották a faluból, mint rendezvényszervezőt. Ugyanis valóra vált egy rémálom a nyár végén, bár a horror rajongók és az UFO hivők mai napig áhitattal emlegetik a napot. Hogy mi történt?

Nyáron ugyebár ott a nyári szünet, és az iskolai menza üresen tátong hónapokig kihasználatlanul. Ezt az időszakot néha szakitják meg esküvők, kisebb bálok, de konkurenciaként ott a sportcsarnok és a művház is. Ezt használta ki Ernő is, amikor egy nyárbúcsúztató bulival kivánta lezárni a bikinis időszakot. A másik két helyről már korábban kitiltották (emlékezetes bulik, talán megemlékezünk róluk), és nagy előnyt jelentett az is, hogy előre, kápéban villantotta a bérleti dijat.

Mondjuk ez is ritkaságszámba ment nála, mert általában utólag - a belépődijak árából - szokta kifizetni a bérlést. Azaz jobban mondva mindig abból szerette volna, csak soha nem jött be annyi bevétel, hogy ezt és a keletkezett károkat fedezze. Idén azonban sikerült meggyőznie pár zenebuzit, hogy az őáltala kiirt empéhármak tartalmazzák az összes hangsávot, túlszárnyalva a bakelitet is. Bevették. Jobban mondva megvették, extra áron.

A lényeg tehát, hogy az iskolaigazgatónő Jucikát elkápráztatta a felvillantott húszezresekkel. Mind a kettővel. A szerződés megköttetett, DJ Gatya rohant is a plakátokat gyártani. Természetesen otthon a Metros lézernyomtatóval, a papirboltban vásárolt szines A4-es lapokra. Apja kurvára csodálkozott, hogy a három napos nyomtatóból hogy a picsába fogyhatott ki a tinta ilyen hamar. Visszavitte garanciába, ahonnét aztán pár nap múlva hivták telefonon, hogy több ezer oldalt nyomtattak a géppel, még a műanyag görgők is elolvadtak a hőtől...

 Tisztelt Polgárok!

Gondolom mindenki értesült a legutóbbi eseményekről, melyek keretében a rendőrség terepszínű ruházat miatt embereket vett őrizetbe.

Ezért, hogy elébe menjünk az eseményeknek, az alábbi rendeletet hozta a képviselő testület a péntek éjszakai rendkivüli ülésén:

Vasárnap 0 órától TILOS a terepszínű ruházat viselése a falu közigazgatási határán belül!

Tehát megkérjük:

- a mezőgazdasági dolgozókat

- az épitőipari dolgozókat

- a falu Polgárőrségének tagjait

- mindenféle fizikai munkát végző embert

hogy a terepszinű és mindenféle oroszlánt ábrázoló ruházatot a Polgármesteri Hivatalban leadni szíveskedjenek.

A leadott ruhákat rendszerezzük, majd elküldjük a Vöröskeresztnek, ahonnét igéretet kaptunk, hogy postafordultával az összeset kicserélik semleges színűre. (ami valószinűleg narancs lesz)

A munkavédelmi boltot, és a piacon munkásruhát áruló vállalkozókat kérjük, hogy kártéritési igényükkel Pintér Sándorhoz forduljanak.

üdvözlettel:

Polgi

ui: A faluszéli erdőben működő paintball egyesülettel az önkormányzat azonnali hatállyal felbontotta a területre szóló bérleti szerződést. Vis Maior, sajnáljuk.

A polgármester az irodájában ülve próbálgatta a friss laptopját, és káromkodva kattintgatott. Csöcsönként az arcába ugrott egy-egy felugró ablak, alig győzte bezárogatni, a tapipad már füstölt, a mutatóujj ujjlenyomata örökre bevésődött az anyagba. Valahol a távolból mély morgás hallatszott. Talán vihar lesz?

Kinézett az ablakon, de tiszta volt az ég. A morgás azonban egyre hangosabb lett, a kiskanala is megcsörrent a kávéscsészében. Felrángatta a nadrágját, és az ablakhoz lépett. A látványtól annyira meglepődött, hogy a kókadt szerszámára ráhúzta a cipzárt. Az üvöltés túlszárnyalta a főtérre begördülő rózsaszin Cadillac V8-as motorjának vartyogását.

A nyitott tetejű hatalmas amerikai cirkáló nagy feltűnést keltett kis falunkban, ami csak részben volt köszönhető az anyósülésen terpeszkedő szőke plasztikribinek. A férfiak nagy része teljesen tudathasadásos lett, nem tudva melyikre koncentráljon: a 8 hengerre, vagy a két dudára. A sofőr emiatt el is lényegtelenedett, pedig a hatalmas cowboy-kalapjában ő sem volt mindennapi figura. 

A polgármesternek bemutatkozott, a nevét a hossza miatt senki sem birta megjegyezni. Manyika, a titkárnő csak remélte, hogy nem lesz jegyzőkönyv készitve a megbeszélésről, mert ennek még a röviditése is több leütés, mint egy cikk a Story magazinból.

Megbeszélés volt, de a spanyol befektető titokban akarta tartani az üzleti terveit, igy nem lett irásos feljegyzés. A szó meg elszáll, mint tudjuk... egészen az ajtónál hallgatózó dolgozókig. Ebből következően egy óra múlva már a süket Cilike is tudta, hogy a faluba a spanyolok autósmozit akarnak csinálni, keresik a megfelelő területet.

Másnapra a gazdák traktor helyett úthengerrel vágtak neki a határnak, reggel 9-re keményre döngölt föld vette körül a falut. A vetési varjak döbbenten üldögéltek a sok kirakott "ELADÓ FÖLD!" táblán, még károgni is elfelejtettek. Az érkező Cadillac hangja és látványa adta meg nekik a végső lökést: irány Etiópia, még ott is több a kaja.

A Cadillac előtt a polgármester ment Suzukijával, anyósülésen Manyikával, aki az alkalomra kellőképpen kirittyentette magát. Kihízott kosztümjén keresztül meg lehetett számolni a hurkáit, a narancsbőre pedig kivillant a szoknya alól. (Hátha megtetszik a spanyolnak, hiszen ott nagy narancsültetvények vannak. A szőke ribanc meg biztos a lánya...) A polgi nem mert oldalra nézni, mert a túlpingált nőszemély a busómaszkszerű fejével a frászt hozta rá. Emiatt mindenhol csak balra kanyarodott, úgy vezetve a befektetőt. Mivel nem volt körgyűrű a falu körül, a főúttól jobbra eső földtulajdonosok megszivták.

Két órás cirkálás után a megfelelő terület kiválasztásra került, a falu széli legelő "személyében". Ez önkormányzati terület volt, igy a polgi is dörzsölte a markát. Nokiás és whiskys dobozok lebegtek a szeme előtt, mikor belecsapott a napbarnította tenyérbe.

Hamarosan megépült a mozivászon is, pár száz darab szalmabálából és összevarrt lepedőkből. A kaját (popcorn) és piát kitelepült vendéglátós adta egy rozzant lakókocsiból, amin az ÜVEGTIGRIS felirat helyére AUTÓSMOZI került. A jegyeket is itt lehetett megvenni, 2000 Ft-ért/autó. 

Ezt később megváltoztatták, mert volt mikor egy Lada 12 személlyel érkezett, akikből aztán hatan a kocsi tetejére kiülve élvezték a filmet, eltakarva a kilátást a többiek elől. Egyedül Géza látott rendesen a hátsó sorban, a Zetorból.

A nyár legnagyobb durranásának igérkezett a jó előre meghirdetett "Halálos iramban - Maraton". A környező megyékből gyülekeztek a boyracerek, szénné tuningolt Suzukikkal, leültetett hármas Golfokkal, és kék fénycsővel ellátott Calibrákkal. A program igéretes volt: Halálos iramban (The Fast and the Furious) cimű film eddigi összes része, ráadásul a magyar premier előtt egy nappal a vadonatúj negyedik résszel! Csoda, hogy az összes benzingőzös rákattant?

Zsúfolásig megtelt a mozi, heringek módjára álltak egymás mellett a neonzöld és citromsárga autók, kisebb-nagyobb szárnyakkal, csicsákkal. A falubeli kissrácoknak megvolt életük első orgazmusa, amikor a Temető-dombról lenézve stipi-stopizták az "élő matchboxokat".

Volt egy nagyon különleges extra szolgáltatás a filmnézőknek. A kocsijukat felemelték, és a film eseményeit követve lehetett akár 200-al száguldva kanyarogni egyhelyben állva. A borsos árat (5000 Ft) csak kevesen fizették ki. 

Akik megtették, habzó szájjal mesélték az élményt a többieknek a szünetben. Mutogatták a telefonnal készitett videókat: a kilométeróra bőven 200 fölött járt, előtte szélesvásznon futott maga a film. Kurvanagyflashhhhhh!

A szünetet meg kellett hosszabbitani, szinte kivétel nélkül mindenki kérte az extrát.

A második és harmadik rész alatt szmogriadót kellett elrendelni a faluban, és többen úgy érezték, mintha a Hungaroringen laknának. A benzinkutas lajtoskocsival hordta a benyát a mozihoz, ahol locsolótömlővel és tölcsérrel felfegyverkezve töltötte az autókat, mint valami gyalogtanker.

A nagyedik részt azonban hiába várták a nézők, reklámok futottak végtelenitve a vásznon. Türelmetlenül dudáltak, majd páran kiszálltak érdeklődni. A mozigépésznek azonban nyoma veszett. Ez volt a kisebbik gond...

A felbakolt autókról ugyanis hiányzott mind a négy kerék. 
Ez volt az utolsó előadás az autósmoziban, a spanyol befektetőt azóta senki sem látta, állitólag jól menő felnikereskedése van.

 Hiába volt túl a harmincon, még mindig édesanyjával élt kettesben a Nimród utcai kis családi házban. Persze ez annyira nem furcsa dolog, ha a fiú akut alkoholista, vagy bűnronda, esetleg informatikus. De Lukács viszonylag jóképű volt, szerencsés testalkattal rendelkezett, azaz hiába tömte anyja mindenfélével, csak nem akart "megemberesedni". Vékony volt, de azért szálkás izomzatú. 

Három dolog miatt vették szájukra a helyi vénasszonyok (nem úúúúúúgy!).

Először is, nem ivott alkoholt! EGYÁLTALÁN! Másodszor nem evett húst! Harmadszor nem érdekelték a nők! Ez azért egy kis faluban eléggé kirekesztő tud lenni... 

Egyszer összefogott érte a falu, hogy legalább a szüzességét veszitse el minden fronton, ne maradjon szégyenben. Keritettek egy chippendale fiút, aki hajlandó volt lány lenni ha kell. A hentes készitett neki kolbászból és pulykapárizsiből tangát, valamint jól leitatták pálinkával, hogy minden pórusából az folyt. Lukácsnak ez sem kellett, szegény szriptizes lógó fejjel és lógó egyébbel távozott. Mondjuk a heti futóedzést legalább letudta, mert a falu kóbor kutyái igencsak kiváncsiak voltak a kolbászaira. Szerencsétlen pont Gyurka bácsi kertjében keresett menedéket, a gyengén látó öreg meg a szag alapján azt hitte, valamelyik cefrés hordója megérett, és önálló életre kelt. Leütötte hát a gereblyével, és betuszkolta a pincébe.

Szóval Lukácsunk szűz maradt, lassan mindenki feladta a reményt. A polgármester azon kezdett gondolkozni, hogy mutogatni kezdik a (nemlétező) turistáknak a falu lükéjét. Rá is ragadt a név: Lüke Luk'.

Pedig semmi baja sem volt, csak belebolondult a spirituális dolgokba, és nem akarta magát beszennyezni se hússal, se muffal, se piával. Rengeteg könyve volt ezotériával, horoszkópokkal kapcsolatban, szobájában csontig kopott a parketta a sok jógázástól. Szerencséjére Németországban élő édesapja támogatta őket, igy naphosszat zümmöghetett és égethette a füstölőit. Utóbbinak a szomszédok örültek, mert a környéket messziről elkerülték a szúnyogok, sőt a galambok se szartak a szent területre...

Egyszer aztán Lukács, szokásához hiven az egyik napilap horoszkópját olvasta.

Önre ma nagy szerencse vár, ne habozzon megragadni az alkalmat.

Szerencseszámai: 4, 6, 13, 55, 79

 

Megtette a számokat az ötöslottón. És TELITALÁLAT!

Igaz, hogy előző héten vitték el a 4 milliárdot, és neki "csak" 30 millió jutott, de igy is bekerült a falu felső százába, nem is rossz helyezéssel. Lüke Luk' megszűnt létezni, megszületett Lucky Luk'.

Az élete is teljesen megváltozott, mindenki a kegyeit kereste a faluban. Az iskolai menzán bevezették a Lukács-menüt, az általa javasolt étrenddel, természetesen az árkülönbséget zsebből állta (180 Ft helyett 1450 Ft/gyerek). A gyerekek nem rajongtak érte, a moslékot elhordó Józsi bácsi szerint a sertések is lázadással fenyegetőztek.

A jósolt nyeremény is megtette hatását, Lukács azzal kezdte a napot (még az ágyban), hogy elolvasta az elérhető horoszkópokat, és aszerint tervezte a napját. Ha balszerencsés napot igértek, inkább ágyban maradt, kivédve a sorscsapásokat.

Később felfogadott magához embereket, hogy elősegitsék a sorsát. Volt nagy tolongás a felvételinél, a fél falu ott kigyózott a ház előtt. Háromszázezer zsebbe, plusz százezer sikerdij minden egyes jóslás teljesitése után? Még a polgármester is gondolkodott a váltáson.

Végül öt ember lett a szerencsés, akik a Sors keze alá dolgoztak. Felosztották egymás között a teendőket. Hárman hajnalban az újságos autót már a falu határában elcsipték, a másik kettő a netes horoszkópokat bújta.

Sosem lehetett előre tudni, melyiket választja igazinak aznapra, igy fel kellett készülniük.

A bolygók balesetveszélyt jeleznek, de ha szokása ellenére nem kapkod, nem lehet semmi baj. Ma talán egyedül kell döntenie valamely ügyben. Kellő magabiztossággal sikerre számíthat.

Ez igazán kemény dió volt, két ember ment Lukács előtt, kettő mögötte egész nap. Komplett testőrség, durvább, mint Obamának. A faluban tátott szájjal nézték, ahogy elvonulnak az iskola felé, ahol a tornateremben jógaórát tartottak.

Ernő és Gyula kezükben hólapáttal őrült módon hányták kétoldalra a  havat, közben a hátsó kollégáik a Boss lába elé szórták a homokot. A sulinál Ernő kénytelen volt beledobni a vadiúj Devergo kabátját a pocsolyába, nehogy az utolsó métereken bukjanak el. A jóga alatt pihenhettek, ott nem fenyegetett semmiféle veszély.

Nem úgy a sok amatőrt, akik jelentkeztek az órára. Annyi összecsomózott végtagot az ügyeletes orvos se látott még, a gyógyszerész ládaszámra adta el az izomlazitó kenőcsöket. A 120 kg-os zsírmacák úgy nyomták a Pálmafa-pózt, mint a huzat. A biosztanár szerint így néztek ki azok az őslények, amik először kimásztak a tengerből, és lábra álltak, fulladozva a légkörtől.

- Orron belégzés... szájon kifújás... - vezényelt Lukács.

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy tátott szájjal hörgés. A vákumtól a sportcsarnok teteje behorpadt.

Kifújás, nyögés, diszkrét fingás. A tető visszaállt az eredeti formájába. (a szagelszivó ventillátorok beindultak)

Minden nehézség ellenére a nők nem tágitottak, mindegyik a feleség posztjára pályázott. Ennek érdekében nem riadtak vissza semmitől, a hentes nagy bánatára a fél falu vegetáriánus lett, a másik fele meg antialkoholista. A két részhalmaz csak Lukács esetében metszette egymást, rajta kivül nem volt olyan, aki a két örömforrásról egyszerre lemondott volna. Minden igyekezetük hiábavaló volt azonban, nem tudták áttörni a "szűzhártyát".

A jógaóra után ebédelni mentek a Vega-kajáldába, amit természetesen Lukács bérelt és üzemeltetett. Vele vonult a fél jóga osztály is, lesve a Mester minden lépését. Ma krumplifőzelék és szójafasirt volt a menü, ebből rendelt mindenki. Egy kanál főzelék, egy falat fasirt, három falat a kabátujjba rejtett rántotthúsból.

Miután jóllaktak, Lukács úgy döntött, elmennek a fővárosba moziba, megnézik az új Piranhás filmet, 3D-ben. Bepréselődtek a kocsiba, Gyula vezetett. Olyan óvatosan haladt, hogy a Suzukiból a kalapos öregúr villogtatva és dudálva száguldott el mellettük.

Ernő megvásárolta a jegyeket, középre öt helyet, meg előttük a teljes sort, hogy legyen hová köpködni a pattogatott kukoricát. A film igen strapásnak bizonyult, azok a kurva halak minduntalan rá akartak ugrani a főnökre, alig győzték lenyomni a szék alá. 

- Luk', én mondtam, hogy néha kéne húst enni. Látod mi történik, ha nincsenek fegyelmezve! - morgott Gyula a szék alatt kuporogva.

Visszafelé még óvatosabban vezettek, azt várták mikor ugrik rájuk az óriásplakátról az akciós krinolin.

Szerencsére otthon már Lukácsnak nem volt kedve menni sehová, visszavonult meditálni egyetlen női segédjével, Leával. Mindenki fellélegzett, megvolt a napi siker, egy kiló zsebbe mindenkinek. Ernő ki is dobta a kabátját, minek kimosni... vesz másikat inkább.

Szervezze meg ügyesen a következő napjait. Ha megteheti, utazzon el valahová, az egész napos semmittevés igen jó hatással lehet önre.

Mondanom se kell, ezek voltak a bónusznapok, egész napos tévézéssel, tuti sikerdijjal.

Bizonyos mértékben a jövője múlhat azon, hogy mennyire következetes vagy akár szigorú a megfelelő pillanatban. Nem ártana összeírnia, hogy mire is költi a pénzét, talán akkor jobban beosztaná és több maradna.

Na ez volt az az újság, amit sajnos pont a horoszkópnál rágott szét a szomszéd kutya.

Önre mosolyoghat a szerencse, ne felejtsen el ma sorsjegyet venni.

Rövid, tömör, velős. Lukács azonnal a bankba rohant, onnan pedig egyenesen a lottózóba. A négy szárnysegédje majd belerokkant, mire hazacipelték a rengeteg sorsjegyet. De ez csak a megpróbáltatás kezdete volt, ugyanis le is kellett mindet kapargatni.

Aznapra nem volt sikerdij. Az elköltött 17 millió forintból 2.4 millió nyeremény jött vissza. Mivel pont tizedike volt, az öt segédnek fizetésnap, a menza kérte a havi különbözetet, ami félmillió, valamint a büfé alkalmazottai és rezsiköltsége elvitte a maradékot. Lucky Luk' ott állt megüresedett bankszámlával. Ernőék felismerve a helyzetet elhagyták a süllyedő hajót.

Másnapra már mindenki tudta, hogy a jógaóra érdeklődés hiányában elmarad. A büfén még az éjjel kicserélték a "G" betűt "R"-re, és reggel olajban sűlő hús szagára ébredt a falu. A hentes még a kóbor kutyákat is bedarálta kolbásznak, hogy ki tudja elégiteni az igényeket...

Luk' sokáig aludt aznap, hiszen nem volt aki ébressze. Álmosan kicsoszogott a vécére, majd kócosan, büdös szájjal a korábban kialakitott jógaszoba felé indult. Meglepetésére Leát találta ott.

- Lea, te mit keresel itt?

- Jöttem folytatni a jógaleckét. A nevem pedig Leila, ezerszer mondtam már. Gyere, izgalmas rész jön!

Mellette a földön a könyv a tantraszexnél volt nyitva.

A postaládában lapuló újság szerint:

Ma megtalálhatja élete párját, cselekedjen megfelelően. Ne riassza el az ismeretlen, vágjon neki bátran.

A falubeli fiatalok már novemberben erre a napra készültek, gyűjtötték gondosan a piákat, próbáltak pénzt kunyerálni valami menő ruhára a szülőktől. Mégiscsak gáz lenne ugyanabba a susis melegitőbe menni, mint tavaly.

Hogy miért volt az izgatottság?

Ernő mindig is tudott bulikat szervezni, mindegyik buliját évekig emlegették még utána. Főleg azok a szülők, akiknek teherbe esett a lányuk... Meg persze azok is, akik a helyet adták a partikhoz, ugyanis olyan amortizáción esett át az adott épület, hogy a műemlékvédelem azonnali védettséget akart rárakatni, mint 21. századi romra. 

A nyárbúcsúztató buli olyan jól sikerült, hogy sikerült kivivniuk a persona non grata-jelzőt a faluban. (erről külön irunk majd, olyan jelentős esemény a falu életében)

Ősszel lázasan folytak a tárgyalások, hogy hol legyen a buli, ám az előzmények után senki sem akart ehhez asszisztálni. Végül a falu külterületén, az egyik borospincét sikerült megkaparintani, és a kis présházhoz hozzátoldottak három esküvői sátrat. Szereztek gázpalackos hőlégfúvókat, meg páran otthonról "kölcsönvették" az olajradiátorokat, és máris készen volt a fűtött bulisátor.

Készült több száz plakát, meghintették vele a környező falvakat, mindenki ezt a bulit emlegette, ott akart lenni. 
"White party" - hatalmas betűkkel ez tűnt legelőször szembe. Nem azért volt white, mert fehérben kötelező megjelenni, hanem mert arrafelé nem tolják el a havat télen, igy tökig hóban kell elkoslatni a pincéig.

"Zene: DJ Gatya" - ennél több nem is kellett senkinek, ez itt a környéken egyet jelent a féktelen szórakozással. Szegény Ernő nem ilyen néven akart hires lenni, de mivel minden egyes bulira ráment inge-gatyája, ráragadt ez a név.

Kicsit aggasztotta a három sátor, ezért kért kölcsön még hangfalakat, hogy tutira jól lehessen hallani mindent. Bár kevesellte az 1200 W-os hangerőt, többre nem futotta. A főpróbánál igy is a basszus ütemére pislogtak a közvilágitási lámpák a faluban, a távvezetékekről meg sülve potyogtak le a madarak.

December 31-én délutánra összeállt azért minden, fények, stroboszkóp, hang... Ernő a présház mellett állitotta fel a pultját, csibedrótból keritést húzott maga köré, hogy visszaverje a zeneszámokat kérő részegeket. Bekészitett magának pár üveg kólát, meg RedBullt, és egy gyerekpezsgőt éjfélre. Ugyanis antialkoholista volt, bevallása szerint őt a zene bóditotta el.

Este 8 körül szállingózni kezdtek az emberek, már jól beállitva, ahogy azt kell. A legelső gyalogos csapatnak volt a legszarabb, mert nekik kellett ösvényt vágni a hóba. Mert persze nem az úton jöttek, hanem a szántáson keresztül. A falubusz megállója ugyanis két kilométerre volt a helyszintől, toronyiránt.

9kor felcsendült a bulihimnusz, IHM-től a "Halál a májra", és kezdetét vette a buli. A csutkára feltekert hangerőt azonban nem birta a hálózat, és folyton lebaszta a kismegszakitót. Kitámasztották partvissal. Viszont a fűtés (az a pár darab olajradiátor) miatt DJ Gatya úgy érezte, még mindig nem az igazi a teljesitmény, ezért kikapcsoltatta azokat. Páran fázni kezdtek, hirtelen ötlettől vezérelve betörték a szomszéd présház ablakát, és hoztak onnan áramot a fűtésnek.

Közben a faluban a közvilágitási lámpák stroboszkópként villogtak a zene ütemére. Ráadásul a zenét kristálytisztán lehetett hallani mindenhol, még bent a lakásokban is. Elnyomta a Művelődési Házban tartott nosztalgia-bulit, a Demjén Szerelemvonatjára vonatozó emberek elvesztették a ritmust a felharsanó "I wanna fuck you"-tól. Innentől kezdve az a buli meg is halt, bár egyesek a Csavard fel a szőnyegem DJ Gatya mixére még próbáltak ropni egyet, de a felgyorsult ütemre egyedül a Parkinson-kóros Tóni bácsi tudott szeletelni.

11 órára betelt a pohár mindenkinél, és a Főtéren gyülekezve próbálták túlorditani a zenét. A tömeg megnyugtatására az egyik helyi rendőr és egy polgárőr elindultak a pincesor felé. Nem volt nehéz dolguk, széles csapás vezetett a helyszinig, meg mondjuk messziről villogott a hegyoldal, mint valami istenverte UFO leszállóhely. Mikor odaértek, fiatalok százait látták a sátrakban nyomorogni. Táncolni nem nagyon tudtak, csak a fejük mozgott ide-oda, mint a bólogatós kutyának.

Nagy nehezen eljutottak a DJ pultig, ám Ernő addigra már szögesdrótot is font a keritésébe, megközeliteni lehetetlennek bizonyult. A polgárőr figyelmem kivül hagyta a figyelmeztető táblát, és megmarkolta a drótfonatot. Pedig nem viccből volt kirakva a "Vigyázz! Nagyfeszültség!", DJ Gatya utálta, ha munka közben zavarják. Emberünk olyan táncot lenyomott a keritésbe csimpaszkodva, hogy többen a mobiljuk után kaptak, rögzitendő a feltörekvő tánctehetséget. Egy nagyobb basszusnál aztán szerencséjére el tudta ereszteni a drótot, kimerülten rogyott össze a fal tövében. A rendőr társa kikapta a közelében ácsorgó fiatalok kezéből az ásványvizes palackot és társának adta, majd ő is jól meghúzta az ijedelemre. Balszerencséjükre partidrog volt benne, 10 perc múlva a rendőrsippal a szájában, a polgárőrrel összekapaszkodva ugráltak a tánctér kellős közepén.

Éjfél előtt aztán beütött a krach, kifogyott a füstgépből a folyadék. A kannát meg a kocsi hátuljában hagyták, ahol a minuszoknak köszönhetően teljesen befagyott. Márpedig nincs éjfél füst nélkül, nincs idő kiolvasztani! Egyik srácnak eszébe jutott, hogy a feltört présházban látott valami hasznosat, két emberrel gyorsan elsiettek. Ki is hoztak a házból egy ládát, ami telis tele volt konzervdobozszerű tárgyakkal. 

Ködgyertya, 1943 - olvasták a 2 kg-os dobozokon. 

Gyorsan szétosztották egymás között, és elrohantak begyújtani. Azt nem tudta egyikük sem, hogy ezeket tankok elrejtéséhez használták a világháborúban, egy ilyen ködgyerta cirka 40x80 méteres területet füstöl be, 20 méteres magasságban. Begyújtották mindet, hamarosan sűrű füst lepte el a környéket. Még DJ Gatya se látta a laptop kijelzőjét, olyan közel hajolt hozzá, hogy orrával érintette a kijelzőt. Mivel érintőképernyő volt, átváltott az orral talált számra. 

A tömeg megmerevedett, egészen a refrénig. Aztán olyan pogózás vette kezdetét, hogy az ivópult mögött álló süket rocker örömkönnyeket hullatott.

Lent a faluban is ezzel a számmal köszöntött be az újév, bár páran bepróbálkoztak a Himnusszal, de lássuk be, a 

"Ne szólj bele, mer’ ez nem egy telefon

És hogy ha kihúzod a gyufát, hát jön a pofon"

sorra kicsit hülyén hangzik a "Hozz rá víg esztendőt".

A bulin közben elkapta a gépszij az ifjakat, a tömény füstben villogó stroboszkóptól teljes extázisba estek, táncoltak hajnalig.

Mivel a köd megrekedt a környéken, 3 nap és három éjjel ment a buli, amíg meg nem érkezett a megváltó szél, az aftepartykhoz szokott közönség észre sem vette az idő múlását.

A faluban már mindenki füldugót használt, az érzékenyebbek többet is egyszerre. A füst miatt nem tudták megközeliteni a buli helyszinét, így kénytelenek voltak tűrni... Mindenesetre a képviselőtestület a bölcsőde bővitéséről döntött, hiszen 9 hónap múlva gyerek-dömping várható.

 Zoli és a spanjai már december elején petárdázni akartak, csak akkor még nem volt mit. Megvették a kisboltban az összes gyufát, lekapargatták a foszfort, és azt gyújtogatták. Az égett szag megvolt, csak a hanghatás maradt el... Ellopkodták otthonról a porszivó porzsákokat, azt felfújták és durrantották el. Persze Tibike - a csapat lúzere - használt porzsákot tudott csak hozni, így felfújáskor letüdözött egy szobányi koszt, eldurrantáskor meg szépen beteritette a többieket is. 

Várták már az év végét, mindenki pénzt kért karácsonyra, hogy legyen miből petárdát meg tüzijátékot venni. Az volt a gond, hogy Tibike bátyja december 31-én lesz 18 éves, így a csapat csak akkor vehet legálisan cuccokat. Már előre beizzitották a szomszéd városban áruló tüzijátékost, aki zsíros hasznot remélt a kölyköktől. Szilveszter este 6 utánra igérte magát a patakpartra, gondolta hazafelé menet legalább megszabadul a maradéktól.

A srácok már délutántól ott fagyoskodtak a helyszínen, egymást túllicitálva ecsetelték, miket fognak csinálni a megszerzett petárdákkal. Hogy ne kelljen kézben cipelni hazafelé a sok cuccot, hoztak magukkal egy szánkót is, valamint Tibikéék németjuhászát, akire a szánhúzó kutya szerepét osztották.

Hat után pár perccel meg is érkezett az árus, szakadt Opel Omega kombiján, mögötte csúszkált tükörradiál gumin a megpakolt utánfutó. Kissé morcos volt, mert a nyakán maradt egy csomó áru, elbaszta az árakat, és a többség inkább a konkurenciát választotta.

Ráadásul akárhogy nézte ezeket a kölyköket, mindegyik 10-12 évesnek látszott. Előretolták az egyik srácot, aki a szódásüvegaljú szemüvegén keresztül pislogott bátortalanul, kezében egy személyigazolvánnyal. Elvette tőle, jól megnézte, majd visszaadta. Eléggé elmaradt a növésben a kiscsávó, nem csoda, hogy 18 éves létére kisiskolásokkal lóg... Tibike félájultan tette el a lopott személyit, közben még átfutott az agyán, hogy gondot fog okozni az alkoholos filccel rárajzolt szemüveg eltüntetése. 

A gyerekek zsibongva vették körül az utánfutót, be nem állt a lepcses szájuk. Viszont tele voltak lóvéval, így a kufár elviselte őket. Még arra is hajlandó volt, hogy a tiltott petárdákból is adjon nekik. Persze csak a kis zöldből, mert a piros MEGA nem való gyerek kezébe!

Addig kérlelték a kölykök, hogy legalább egyet had próbáljanak ki, míg belement. Begyújtotta a végét, és jó messzire hajította.

A háttérből egy test robbant ki, négy lába alatt csak úgy röpködött a hó. Döme a németjuhász futott az eldobott játék után. Még földet érés előtt elkapta, és boldogan rohant vissza a gazdájához. Kissé megzavarodott a szerteszét futó emberektől, ám meglátta gazdáját az utánfutó mellett, aki örömében még be is pisilt. Letette lába elé a játékot, boldog farokcsóválással várta a jutalom-simit.

Tibike előtt felcsillant a hőssé válás esélye, felkapta a még mindig sistergő petárdát, és eldobta. Sosem volt jó célbadobó, most is sikerült a feje feletti ágat eltalálnia, ahonnét a piros rudacska a szakadt ponyván keresztül egyenesen az utánfutóba hullott és felrobbant. A láncreakció beindult, és a pár száz méterre lévő faluban mindenki az utcára gyűlt, hogy lássák a tüzijátékot. Kicsit korai, de legalább idén van náluk is...