HTML

Vilidzsi hírmondó

Egy átlagos falu ingyenes újságja - online.

Utolsó kommentek

  • PuZsu61: Mit olyan nehéz megérteni azon, hogy a garantált létminimumszintű alapjövedelmek rendszere nem te... (2014.01.17. 14:16) Az osztály bukása
  • térfél: Szerintem pedig: 1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.... (2013.05.28. 16:26) Az osztály bukása
  • Fée Verte [ Fára Szorult Kéreg ] Zabatár: @Skodakék Fábia: Stimmt. A kommunizmusban nem a nyugdíjat, hanem az összes javakat vették el attól... (2012.10.25. 08:29) Falusi krónikák: A magyar beteg
  • Skodakék Fábia: Szegény Ede tévedett. Azt hitte kommunizmus van. A kommunizmusban viszont volt nyugdíja annak aki ... (2011.12.20. 16:39) Falusi krónikák: A magyar beteg
  • Mr. Waszabi: @Kőmíves Kelemen: hát, ez a rideg valóság. De csak az egyik arca. Én onnan nézem, hogy aki alkotni... (2011.12.18. 11:31) Falusi krónikák: A magyar beteg
  • Utolsó 20

falusi hírek online

2010.12.25. 17:55 KömKel

Falusi krónikák: Karácsony szelleme

Címkék: karácsony fikció krónika

 Ebben a kis faluban minden házban ott ragyog a karácsonyfa ilyenkor. Kisebbek, nagyobbak, ilyen-olyan diszitésűek, de egy dologban mindegyik megegyezik: földlabdásak, nem vágottak. Na nem azért, mert ennyire környezettudatos lenne a falu, csak egyszerűen rettegnek Baltás Botondtól, illetve az ő szellemétől. Lehet röhögni, mások is megtették már korábban... némelyikük él még.

A rendszerváltás környékén történt, hogy Botond is elvesztette kamuállását a téesznél, ami privatizálása után nem tartott igényt "munkájára", azaz hogy naphosszat a fejőnők, és az irodista asszonyok között tengjen-lengjen, mint villanyszerelő. (mondjuk ha nem húzta volna meg az egyik művezető lányát, lehet maradhatott volna még pár évet)  Hősünk persze annyira nem esett kétségbe, a sokévi munkájáért kapott végkielégitésből vállalkozni kezdett, mint sokan mások. 

 Vett magának egy mikrobuszt, kiváltotta a vállalkozói igazolványt fuvarozási szolgáltatásra, és elkezdte hirdetni magát. A főváros - bár nem volt nagyon messze (100 km) - a falusiak számára mindig kicsit idegen hely maradt, ott vezetni meg aztán nagyon kevesen mertek. Erre alapozta Botond az egészet, hiszen neki nem jelentett problémát a pesti forgalom, perverz módon élvezte, hogy a vérnyomását az egekbe löki a sok "pesti bunkó". Szóval a 9 személyes Transporter rendszeresen megtelt a falu asszonyaival, amikor hetente kétszer elindult bevásárló körútra. A férfiak válláról is lekerült a gond, nem kellett az asszonnyal órákon keresztül bolyongani a különböző piacokon, majd pár évvel később a plázákban.

Sőt, maga Botond is szeretett vásárolgatni - valami hibás gén folytán -, így akik nem értek rá elmenni vele, azoknak is bevásárolt a kézhez kapott lista alapján. A nőkkel el tudott csacsogni mindenről, tanácsokat adott, és a vállán kisirhatta magát bármelyik nő. A fentiekből azt gondolnánk, kissé homokos volt, ám ő nagyon is szerette a női nemet. Az igent meg pláne... Nagy csábító volt, válogatás nélkül férjezett és hajadon asszonyokkal kevert. A mikrobusznak is egyre többször kerültek ledöntésre a hátsó ülései, komplett franciaágyként funkcionálva. Minden egyes "ágyazás" után a kocsi oldalára újabb jel került:

 

 

 

 

 

 

 

A szomszéd faluban egyszer le is akarták foglalni a kocsiját egy igazoltatáskor, mondván, hogy a forgalmiban Volkswagen Transporter van irva, kivülről viszont mindenhol Renault-jelek vannak.


 

Felbomlott házasságok, családi perpatvarok, és összetört szívek miatt nem kellett adóznia, pedig több volt, mint a bevallott jövedelme. Lett is szép számmal ellensége, szolgáltatásait egyre kevesebben és egyre ritkábban vették igénybe. Főként nyugdijasokat kellett szállitania a Tesco-Auchan-Cora háromszög mentén, attól függően hol volt olcsóbb a farhát és a kifli. Mivel ezek az öreglányok képesek voltak 2 Ft árkülönbség miatt átmenni a város másik végében fekvő üzletbe öt kifliért, a viteldijat is drasztikusan nyomták lefelé. 

Se pénz, se pina, így lépett át az ezredfordulón. Azért egy nagy dobása volt még, mielőtt visszaadta a vállalkozóit. A helyi hentes kérte meg, hogy vigye el a lányait a pesti plázákba bevásárolni, mert neki karácsony előtt rengeteg a dolga, feleség meg terhes a harmadik gyerekkel, nem birná a tempót. Mielőtt elengedte a lányokat, gondosan megszámolta a jeleket a Transporteren.

Igen ám, de amig a lányok a plázákat járták, Botond megkapta a vadiúj autóját a szalonból, egy Renault Megane-t. Mivel többé nem volt szüksége a mikrobuszra (amúgy is leamortizálódott már), kevéske pénzéből és az öreg járgányt beszámittatva elhozott egy új autót, részletre. Mondjuk a szalonban furcsálták, hogy a parkolóban két órán keresztül ragasztgatja az újabb és újabb márkajelzéseket a kocsira, de gondolták ennyire márkabuzi...

A lányokért már a friss, ropogós kocsival ment, hazafelé büszkén fitogtatva a klímás autó előnyeit. A hideg levegő hatására a kis fiatal csajok mellbimbója majd átszúrt a pulóverüket, bár ők inkább a vacogással voltak elfoglalva. Hazaérve aztán lilára fagyott ajakkal rohantak be a házba, Botondnak kellett az összes csomagot behurcolnia.

Mire végzett, kisebb tömeg verődött össze a kocsija körül, ő pedig azt hitte megcsodálják az új szerzeményét. Csak amikor jobban szemügyre vette őket, akkor tűnt fel neki, hogy mindegyik férj/apa/testvér köthető valamelyik jelhez az autón. Bajt szomatolt, ám eliszkolni nem tudott, vaskos markok ragadták meg és vonszolták át a szomszédos hentesüzletbe.

- Mindenki óvott attól, hogy a lányokat elengedjem veled. De gondoltam, kislányokkal csak nem kezdesz ki... - bukkant elő a hentes.

Egyik kezében egy hatalmas kést tartott, másikban fenőkövet.

- Megszámoltam hány trófea van az autódon. Most kettővel többet látok! 

Megsuhintotta a kést, Botond pedig a jótékony ájulásba menekült. Mikor felébredt, kórházi levegőt szippantott, és furcsán érezte magát. A takaró alá kukkantva fedezte fel a kötést az ágyékán, valamint a heréinek hiánya is eljutott agyáig. Sikolya egész vékony hangúra sikerült, a mellette levő üvegváza szilánkokra robbant.

Két hét múlva engedték ki a kórházból, addigra elfogadta sorsát. Furcsán békésnek érezte magát, hazáig egyszer sem használta a dudát, pedig kétszer is elévágtak. Első útja a rendőrségre vezetett, ahol visszavonta feljelentését a hentes (és a többiek) ellen, utána pedig otthon levakarta a jeleket a Megane-ról. Még az első és hátsó gyári jelet is levette, nem is akart gondolni többet az esetre.

A faluban persze hamar híre ment az esetnek, egyesek kárörvendtek, míg mások sajnálkoztak a történtek miatt. A lelkiismeretesebbje, akik részt vettek a merényletben, mélyen szégyellték tettüket, és próbálták helyrehozni a dolgokat. Botond azt vette észre, hogy egyre több a kis apró-cseprő munkája, amolyan ezermestere lett a falunak.

Pár év alatt szálfatermete eltűnt egy jelentős zsírpárna mögött, tisztes pocakot eresztett. Koromfekete haja az eset következtében megőszült, mivel korábban is hadilábon állt a borotvával, most szép szakállt is növesztett hozzá. Tökéletesen adta magát, hogy ő legyen a Télapó, a környéken mindenki őt hívta ilyenkor. A kis lurkók ámulattal nézték, ahogy megérkezik szánján (ha nem volt hó, akkor szekéren), hozza magával a fenyőfát, és belefaragja a családi talpba. Megszokássá vált mindenhol, hogy addig nincs fadiszités, amig ő meg nem érkezik, és kis baltáját forgatva el nem készül...

Ha Amerikában lennénk, itt lenne a történet vége, happy end-del. Nálunk azonban máshogy történt.

A hentes 4 év után szabadult, mert hiába lett visszavonva a feljelentés, a rendőrségnek hivatalból kellett eljárnia, és a hentest elitélték. Segitőtársait nem tudták azonositani, Botond pedig nem tett vallomást. Hentesünk tehát otthon töltötte a karácsonyt, és mint mindenki, az ő asszonya is Botond-Télapótól rendelte a fenyőfát. A Télapó meg is érkezett a szánnal, egyik kezében a fenyőfával, másik kezében a kisbaltával bekopogtatott. A hentes nyitott ajtót, kezében a szeletelő késsel...

Következő télen a gyerekek hiába várták a szánnal érkező Télapót, ő már a kápolnában aludta örök álmát. 

A Tesco-parkolóban vásárolt vágott fenyő először Krisztáéknál lobbant lángra, a kiérkező tűzoltók szerint a kinai égősortól. Másodszor a régi hentes-házban lobbant fel a tűz, itt kiégett az egész ház, az új tulajdonosok szerencsére ép bőrrel megúszták. A további tűzesetekre azonban már nehéz volt magyarázatot találni, a falubeli gyerekek sorban ismerkedtek meg a tűzoltók munkájával. Többen közülük dobták is a traktoros-mozdonyvezetős karrierálmokat a piros autós munkáért.

(A Tesco-parkolóban áruló kereskedő újabb cigire gyújtott, vigan számolta a bevételét. Még azokat a száraz, gyantás vacak fákat is el tudta adni, hála a modern technikának. Jövőre is vesz ebből a permetből, ami konzerválja a fákat. Csak keresni kéne olyat, ami mellett lehet bagózni, mert ez rohadt tűzveszélyes...)

A karácsonyi misén persze elindult a pletyka, és a babonás vénasszonyok levonták a konzekvenciát: Botond szelleme jár vissza, megbüntetve a családokat. Az egyik tetthelyen a parkettába beleégett a házigazda kisbaltája is, ezt aztán végképp eldöntötte a dolgot.

Állitólag egyre kevesebb ember hisz a babonákban. De mi kis falu vagyunk, zárt közösséggel. Baltás Botond pedig a mi legendánk, mindenki ismerte őt. Talán majd ha felnő egy generáció, mindez feledésbe merül... de addig is földlabdás karácsonyfa kerül feldiszitésre nálunk. És nálatok?

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://faluujsag.blog.hu/api/trackback/id/tr262538771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szipó 2010.12.27. 19:49:20

Nagyon kellemes kis olvasmány volt ez igy koraeste. Dánke sőn.