Gyuri teljes védőfelszerelésben közelitett a játszótér felé, a kánikula dacára is magán tartva a nehéz ruházatot. Jobb kezében cipelte a nehéz szerszámosládáját, bal kezében a gyűjtődobozt tartotta mind a négy ujjával. A kisujját ugyanis hatástalanitás közben vesztette el tavaly...
A játszótéri gyerekek félelemmel vegyes tisztelettel nézték a katona bácsit, ahogy az elkeritett részhez közelitett. Pistikében inkább a félelem volt több, ami végülis érthető, hiszen ő állt fél lábbal egy aknán. Szerencsére az iskolai oktatáson jól megtanulta mi ilyenkor a teendő: mozdulatlanná dermedni, és hivni a tűzszerészt. Sajnos a faluban nagyon sok akna bukkant fel az utóbbi időben, Kálmán Józsika bele is halt az akna miatti fertőzésbe. Ezután tették hivatalossá Gyuri aknakereső státuszát, aki eddig szabadidejében végezte áldásos tevékenységét.
Most megállt két méterre a remegő gyerektől, foga közé kapta dzsungelkését, elővett egy csipőfogót a ládából, és a gyűjtődobozzal együtt laposkúszásban folytatta útját. Tiz perces fárasztó térd-könyök mászás után meglátta a baj okozóját. Szép nagy darab volt, meg kell hagyni... Ráadásul a kölyök a bal lábával teljesen rajta állt. Nem lesz könnyű dolga.
A késsel finoman körbeszurkálta a területet, hogy könnyen el tudja majd távolitani. Finoman alányúlt a srác lábának és felszisszent. Két szál vezetett az akna és a cipő között. Felnézett a maszkon keresztül a remegő fiúra.
- Most meg ne moccanj!
Csipőfogójával benyúlt a cipő alá. Kicsit elbizonytalanodott. Melyiket vágja el előbb? A bal oldali zöldet, vagy a jobbost? Mennyivel egyszerűbb lenne a dolga, ha piros és zöld lenne!
Bent tartotta a levegőt, és elcsipte a jobb oldalit. Semmi. Kissé megkönnyebbülten végzett a másikkal, majd intett Pistinek, hogy fusson. Csak úgy porzott utána a játszótér, ahogy keresztülvágott rajta, a közben megérkező édesanyja ölelő karjaiba.
Gyuri végre feltérdelhetett, kinyitotta a dobozt, és az egész kutyaszart beledobta a ládába. Füvestől, a kiásott talajdarabbal együtt. Peckesen vonult a narancssárgára festett biciklije felé, és az ülés mögé szerelt "AKNAVESZÉLY" feliratú acél tartályba helyezte a hatástalanitott aknát. Az őt ünneplő tömeg integetése közepette elkarikázott a falu szélén kialakitott lerakóhelyre, a volt kőbányába.
Gyuri bevándorló volt, pár éve jelent meg a faluban, megvett magának egy kis házat, és abban éldegélt. A postás minden hónapban hozta neki a nyugdiját a Honvédségtől, ebből gondolta mindenki, hogy valami katona lehetett. Sokat nem tévedtek, tényleg a katonaságtól vonult nyugdijba, méghozzá a tűzszerészektől.
Néha megoldódott a nyelve, amikor hetente egyszer betért a kocsmába. Na nem azért, mert sokat ivott, csak valahogy a társaság tette közlékennyé. Igy tudták meg, hogy bejárta a világot, Távol-Keleten és Afrikában is százszámra hatástalanitotta a taposóaknákat. Könnybe lábadt szemmel mesélt a társairól, akik munka közben vesztették életüket. Olyan képletesen tudott mesélni, hogy a hallgatóságnak az esti vacsoránál a pacal láttán a kiömlő belek jutottak az eszébe.
Pár hónap után aztán előjött rajta a visszavonult katonák átka, azaz elkezdett unatkozni, hiányolni a munkáját. Odáig fajult a dolog, hogy a boltban felvásárolta az összes robbanó cukorkát, és hatástalanitotta azokat. Aztán bántani kezdte a falut ellepő rengeteg kutyaszar, közkeletű nevén akna. Elkezdte ezeket gyűjtenii.
Kezdetben őrültnek nézték az utcán, tereken kúszó-mászó embert, de miután pár hét után nem kellett szlalomozva közlekedni a kutyaszaros járdán, értékelni kezdték a tevékenységét. Amikor aztán egy nagyobb kupacon összeveszett egy komondorral, majd az leharapta a kisujját és kicsit megtépte, egy falu aggódott az egészségéért. Felépült rendesen, bár a kisfröccsöt ezentúl nem tudta eltartott kisujjal inni.
Végső lökést a hivatalos munkakörbe kinevezésére szerencsétlen Kálmán Józsika halála adta, aki fogadásból kutyaszart evett, és a fellépő fertőzéstől elhunyt. A temetésén Gyuri megesküdött, hogy ilyesmi nem fordulhat elő többet...
28-as falubájkját lefújta narancssárgára, és csináltatott rá egy acéltartályt. Védőruhát varratott, hogy a fertőzéseket elkerülje. Szerszámosládájában ott lapult minden, ami a hatástalanitáshoz szükséges: fogók, kés, gyalogsági ásó, kislapát.
Hamarosan a kisgyerekek kedvence lett, elfelejtődött a vasutas, a tűzoltó, a traktoros szakma, minden kölyök aknakereső szeretett volna lenni. A felnőttek is kedvelték a vén bolondot, hiszen megtisztultak a közterületek, sőt bizonyos esetekben még a magánportákon is segitett a hatástalanitásban.
Tavasszal aztán megcsörrent a mobiltelefonja Gyurinak, egy sürgős esethez hivták az erdőbe. Két gyerek alatt beszakadt a talaj, és valami üregbe estek. Sikerült kimászniuk, de állitásuk szerint sok lőszer van ott.
- Lőszer? Mi a rosseb? Hasmenése volt valami dögnek?
Felpakolta a cuccát, az üregre tekintettel vitt magával kötelet is. Bekapcsolta a villogót a bringán (kék fólia a dinamós lámpán), és NINÓ-t üvöltve átcsörtetett a településen. Nagy nehezen megtalálta a helyet, jó messzire volt a falutól.
- Kóbor kölykök... - lihegte a bicikliről leugorva.
Az üreg sötéten tátongott alatta, hiába világitott bele a zseblámpával, semmit se látott. Az egyik fához rögzitette a kötelet, és a felfedező gyerekek apjának segitségével leereszkedett. Még lógva több lőszeres ládát látott a lámpa fényénél, amitől kicsit összeszorult a gyomra.
- Simon! Állj meg, húzz fel! - üvöltötte.
A két gyerek el volt foglalva a bicikli tanulmányozásával, igy a kérést későn továbbitották apjuknak.
Gyuri hiába próbálta felvenni a Tom Cruise féle Mission Impossible-pózt, a hasa igy is leért a talajra. Éles fülével hallott egy kattanást, minden aknamentesitő rémálmát.
- Visszahúzzuk, Gyuri bácsi? - kérdezte fentről az egyik gyerek.
Gyuri körbevilágitott a lámpával, a sok üres lőszeres láda mellett látott pár szétszóródott töltényt is. Ha felrobban az alatta levő akna, akkor a többit berobbantva megöli a két gyereket is, apával együtt.
Gondolkodás nélkül hátranyúlt, és levágta magáról a kötelet. A hasán lévő hájrétegtől függetlenül érezte a kerek tárgyat maga alatt, szinte a megfeszitett rugó hangját is hallani vélte.
- Elszakadt a kötél! Hivjátok ide apátokat!
Simon lélekszakadva rohant az üreghez, ám nem látott odalent semmit (Gyuri gondosan kikapcsolta a lámpát).
- Simon! Hozzatok még kötelet, hogy elvigyük innen ezt a sok szart! Olyan 50 méter fog kelleni, kérjetek a tűzoltóktól.
- Rendben. Elrohanok, a két srácot itt hagyom addig...
- NE! Vidd őket magaddal, és maradjanak is a faluban. Nem gyerekeknek való ez.
- Értettem, Gyuribá'. Sietünk!
Gyuri elszámolt ötszázig, majd sóhajtott egyet és felállt.
Simonék félúton jártak a falu felé, amikor meghallották a robbanást. Ezt követte még pár lőszernek a tüzijátéka, és egy porfelhő az erdő felől. Sosem találták meg a holttestet...
Gyuri bácsi szobrát az egyik parkban helyezték el. A bronzszobor alak térdel egy bicikli mellett, kezében csipőfogó, szájában kés. A falusiak tiszteletből idehordják a kutyákat szarni, igy válik teljessé a kompozició.
Utolsó kommentek